Márai Sándor (1900–1989) szinte végigélte a 20. századot és sorsában is hordozta azt. Olyan író volt, aki élete végéig ragaszkodott a magyar nyelvhez, pedig hosszabb ideig élt Németországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is. Humanista gondolkodásmódja, az európai hagyományokon alapuló műveltségeszménye, a polgári értékrend kitartó képviselete élete végéig jellemezte őt. Egyik diktatúrával sem alkudott meg, ennek is következménye emigrációja, mely 41 évig tartott. Európában már az 1930-as években megjelentek művei fordításai (franciául és spanyolul 1931-ben), igazi sikere azonban csak halálát követően, A gyertyák csonkig égnek 1998-as megjelenése után született meg. (E művét már 35 nyelvre fordították le.) Életműve legkiemelkedőbb alkotásai az Egy polgár vallomásai, a Föld, föld!..., A Garrenek műve című család- és nemzedékregénye, illetve 48 éven át írt naplói.
Kiállításunk bemutatja az író életének főbb állomásait, bepillantást nyújt életpályája budapesti, párizsi és emigrációs időszakába, illetve bemutat néhány dokumentumot Márai Sándor franciaországi kötődéseiből. A tárlat a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményére és a Márai Sándor-hagyatékra támaszkodik. A kiállítást összeállította Mészáros Tibor irodalomtörténész, az író monográfusa és hagyatékának kezelője.
1900. április 11-én született Kassán, Grosschmid Sándor néven
1906–1909 házitanítóhoz jár
1909–1917 iskoláit a Jászóvári Premontrei Kanonokok Kassai Főgimnáziumában kezdi meg; többször iskolát vált és Eperjesen érettségizik. Első írása 1915-ben jelenik meg a kassai Felsőmagyarországban
1918 a Magyarország című napilap újságírója, többek között Krúdy Gyula munkatársa. Első kötete a Kassán 100 példányban megjelent Emlékkönyv, mely tizenhét verset tartalmaz
1919-ben a Vörös Lobogó tudósítójaként részt vesz a kommünben, a bukás után Kassára, majd Lipcsébe megy és az Institut für Zeitungskunde hallgatója lesz
1920-tól Frankfurt am Mainba költözik, a Frankfurter Zeitung und Handelsblatt munkatársa lesz. Újságíróként beutazza Európát
1921-ben Berlinben tanul, de az újságírás kedvéért abbahagyja. Felfigyel Franz Kafkára, akinek első magyarországi tolmácsolója lesz
1923–1928 Párizsban tartózkodik; Budapesten polgári házasságot köt Matzner Ilonával 1923-ban. 1924-ben jelenik meg Bécsben első regénye, A mészáros
1926-ban közel-keleti utazáson vesz részt, mely alapján Istenek nyomában címmel jelenik meg kötete (1927)
1928-ban Budapestre költözik, megjelenik Bébi vagy az első szerelem című regénye
1930 megjelenik A zendülők, mely egy évvel később francia és spanyol nyelven is napvilágot lát
1931 megjelenik franciaországi élményeit feldolgozó regénye, az Idegen emberek
1932 Dormándi Lászlóval közösen szerkesztik az 1914–1930. Így történt! című képeskönyvet, mely egy évvel korábban már három európai országban (Franciaország, Németország, Olaszország) megjelent
1934 megjelenik önéletrajzi ihletésű regénye az Egy polgár vallomásai első kötete
1935 megjelenik az Egy polgár vallomásai második kötete, de júniusban egy per miatt elkobozzák a regényt. Augusztusban feleségével Londonba utaznak, ebből születik Napnyugati őrjárat című kötete
1936 egyházi házasságot köt zsidó származású feleségével, hogy megvédje őt a vélhetően bekövetkező üldözésektől. Elhagyja addigi lapját, az Ujságot és a Pesti Hírlapnál az elhunyt Kosztolányi Dezső helyét veszi át
1937 A féltékenyek című kétkötetes regény megjelenése
1939 február 28-án megszületik Kristóf nevű fia, aki néhány hetes korában meghal. A második világháború kitörésekor napvilágot lát Búcsú című, az európai kultúráért aggódó írása
1940 megjelenik Szindbád hazamegy címmel Krúdy Gyulát idéző regénye
1941 megjelenik a szülővárosát féltő Kassai őrjárat: Párizs német megszállása után utazott Kassára. Megjelenik Az igazi
1942 az író egyik legtermékenyebb éve, megjelenik A gyertyák csonkig égnek. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz.
1943 súlyos ideggyulladással kezelik, ennek hatására is kezdi el írni a Naplót
1944 március 19-én a német csapatok megszállják Magyarországot, feleségével Leányfalura költöznek. Megismerkednek Babócsay Jánoskával, akit később örökbe fogadnak
1945 decemberben bemutatják Varázs című színművét
1946 házuk lebombázása miatt másik lakásba költöznek, itt élnek 1948 augusztusáig. A kommunista sajtó egyre élesebben támadja
1947 megjelenik az Európa elrablása, mely a számára fontos európai városokban (Genf, Róma, Párizs) tett látogatása élményeit tartalmazza. Megjelenik a Sértődöttek-trilógia első (A hang) illetve második (Jelvény és jelentés) része. Emigrációjához a végső lökést regénytrilógiája utolsó kötetének (Művészet és szerelem) bezúzása adta
1948 augusztus 31-én feleségével és fiával, Jánossal elhagyja az országot. Előbb Svájcban, majd Nápolyban élnek
1949 április 5-én befejezi az Egy polgár vallomásai III. részét
1950 a clevelandi Szabadság című napilap munkatársaként közli legújabb naplórészleteit és cikkeit 1952-ig
1951 nyarán megírja az emigráns száműzöttség versét, a Halotti beszédet. Az október 6-án induló Szabad Európa Rádió munkatársa 1967-ig
1952 áprilisától New Yorkban élnek. Londonban megjelenik első, emigrációban született kötete, a Béke Ithakában
1956 a magyarországi forradalmat a Szabad Európa Rádióban kommentálja New Yorkból, majd Münchenből és Rómából
1957 amerikai állampolgár lesz
1958 megjelenik első emigrációban született naplója, a Napló 1945–1957
1959 nagyobb utazást tesz az Egyesült Államok keleti és nyugati partján
1964 augusztus 19-én Budapesten, 90 éves korában meghal édesanyja
1965 saját kiadásban jelenteti meg San Gennaro vére című regényét
1967 februárban végrendelet-szerű szöveget mond magnóra, melyben rendelkezik írói hagyatékáról. Májusban a dél-olaszországi Salernóba költöznek
1970 nyarán megjelenik az Ítélet Canudosban
1972 megjelenik a Föld, Föld!…című visszaemlékezése
1973 bécsi utazással ünneplik meg feleségével 50. házassági évfordulójukat
1975 megjelenik az Erősítő. Utazást tesz az Egyesült Államokban
1978 A delfin visszanézett címmel kötetbe gyűjtötte legfontosabb verseit
1980 májusától haláláig a kaliforniai San Diegóban él. Megjelenik Judit…és az utóhang című regénye
1984 utolsó, életében megjelent naplója (Napló 1976–1983) megjelenése
1985 a sorozatos veszteségek kezdete, meghal két testvére
1986 január 4-én meghal felesége, novemberben öccse, Radványi Géza filmrendező
1987 március 23-án meghal fia, János
1988 Magyarországról több hivatalos testület megkeresi az írót hazatérése és művei kiadása miatt, de nemet mond mindkettőre. Novemberben megjelenik két kötetben A Garrenek műve, melyet életműve és a polgári légkör utolsó összegzésének tart
1989 január 15-én írja utolsó naplóbejegyzését: Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje. Február 21-én főbe lövi magát. Hamvait (feleségéhez és fiához hasonlóan) a Csendes-óceánba szórják
Budára költöztem, az ismerős negyedbe, s mindennap óvatosan, gyanakodva mentem csak át Pestre. A Vérmező sarkán szálltam meg egy öreg, rozoga budai bérházban, szobám ablaka a János-hegyre nézett, lenn a mélyben, a Vérmezőn, katonatisztek lovagoltak kisleányaikkal, s öregasszonyok sétáltatták kutyáikat alkonyatkor, amíg a katonai kincstár szigorú rendelettel végét nem vetette e budai kutya-paradicsomnak. Pestre minden délután átmentem, elvégeztem ott dolgaimat, s aztán lehetőleg taxival vágtattam vissza Budára; csak a Lánchíd budai hídfőjénél lélegeztem fel, amikor az Alagút kivágását s azon túl a Krisztina tér zöld lombjait megpillantottam. Nem bíztam Pestben. […] Ezen a vidéken, a kocsmákban valahogy „ismerős” volt az étel is; nem jó és nem rossz, csak éppen ismerős. Itt kezdtem élni. (Egy polgár vallomásai)
Képaláírások
Thomas Mann és Márai Sándor (Budapest, 1935)
Az író Mikó utcai lakásában (Budapest, 1937)
Márai Sándor házának romjai (Kunszt János fotója. Forrás: Fortepan / Krámer István)