Alain Fleischer Budapesten – filmvetítés és beszélgetés a művésszel

Különböző vonatok (Different Trains)
Francia dokumentumfilm, 2014, 27 perc
Rendező: Alain Fleischer
Zene: Steve Reich
Előadó: Quatuor A4+

Alain Fleischer dokumentumfilmje Steve Reich híres zenei művének előadását örökíti meg a Quatuor A4+ tolmácsolásában. A Különböző vonatok az amerikai minimalista zeneszerző, Steve Reich egyik legjelentősebb, Grammy-díjas műve, amelyet 1988-ban komponált vonósnégyesre és előre rögzített magnószalagra. Az önéletrajzi ihletésű és történelmi dokumentum-zene három részre tagolódik:

1. Amerika – A háború előtt (America – Before the war): A háború előtti amerikai vonatok lendületes és nosztalgikus hangulatát idézi fel. Reich szülei elváltak, amikor a zeneszerző még kisfiú volt. Emiatt 1939 és 1942 között kisgyerekként rendszeresen utazott vonattal New York és Los Angeles között.
2. Európa – A háború alatt (Europe – During the war): A holokauszt és a deportálások félelmetes valóságát idézi fel szirénákkal és monoton, vészjósló vonós futamokkal. Reichben felnőttként tudatosult a tragikus párhuzam: ha ugyanebben az időben Európában él, akkor nem luxusvonatokon utazott volna a szülei között, hanem a náci megsemmisítő táborokba deportáló vonatok egyikén.
3. A háború után (After the war): A túlélők emlékei és a háború utáni lassú megnyugvás, a gyász és az emlékezés hangja. A hangszerek leutánozzák a holokauszt-túlélők szalagra felvett visszaemlékezéseiből származó beszédtöredékeit, akiknek a hangja így a zene dallamává válik. Amikor a beszélő hangja emelkedik, a hegedű is magasabb hangot játszik – a vonósok pontosan utánozzák az emberi beszéd természetes ritmusát és dallamát.

Fleischer filmjén a kamera szorosan követi a zenészek testét, a vonók feszülését, a húrok súrlódását és a kezek mozgását, ilymódon erősítve fel a vonat zakatolását megjelenítő, ismétlődő zene hatását. A vonatablakból előtűnő, elsuhanó látványt a szaggatott fény-árnyék eszközével, míg az emlékezeti képvilágot a zenészek arcára vagy hangszereire vetített archív felvételekkel idézi meg.

A film legnagyobb technikai kihívása a szinkronizálásban rejlik. A kamerának alkalmazkodnia kellett a Reich-féle speech melody (beszéd-dallam) technikához, ahol a hangszerek pontosan utánozzák a magnószalagról bejátszott beszédhangok hanglejtését és dallamíveit. Fleischer vágása milliméterpontosan követi a gyakori tempóváltásokat: felgyorsítja, lassítja vagy éppen megállítja a kamera mozgását.

Nadja emlékére (En souvenir de Nadja)
Francia kisjátékfilm / esszéfilm, 2024, 20 perc
Rendező: Alain Fleischer
Irodalmi alapanyag: André Breton: Nadja (1928)

A Szürrealizmus manifesztumának 100. évfordulójára emlékezve Alain Fleischer ezzel a filmmel tiszteleg André Breton és a szürrealista mozgalom előtt. Az 1928-ban kiadott önéletrajzi kisregényében, a Nadjában Breton „minden regényes kitalálás és a valóság eltorzítása nélkül” írja le az 1926-ban, Párizsban megismert Léona Delcourt-ral – vagy ahogy a fiatal lány saját magát nevezte: Nadjával – töltött kilenc napját. A kapcsolat ugyan tiszavirág-életű volt, de hatása mélyrehatónak bizonyult.

Fleischer filmje – akárcsak a kisregény – a lánnyal való kapcsolatán keresztül önmaga rejtett énjét kereső író „Ki vagyok én?” (Qui suis-je?) kérdésével kezdődik. A kamera Nadját követi Párizs utcáin, azokon a helyszíneken, ahol egykor Bretonnal jártak. A filmkészítő lírai kommentárját interpretáló narrátor, a valós helyszínek, a kézikamera használata, a nosztalgikus atmoszféra, valamint a hatvanas évek francia filmjeinek hősnőit idéző főszereplő együttesen a francia Új hullámos  (Nouvelle vague) filmeket juttatják eszünkbe.

A filmeket magyar felirattal vetítjük. 
A beszélgetés franciául és magyarul zajlik, szikrontolmácsolással. 
A filmvetítést és a beszélgetést követően a közönségnek alkalma lesz kérdezni is Alain Fleischertől.

A belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött.
Regisztráció: https://forms.gle/foBJnxuf8Uc2DRdf8